This entry comes to us from Balázs Mikusi (Head of Music, National Széchényi Library), Budapest):
A Zenei Könyvtárak Nemzetközi Szövetsége (IAML) 2015-ben New Yorkban rendezte éves kongresszusát, amelyre Magyarországról – mindenekelőtt a Nemzeti Kulturális Alap nagylelkű támogatásának köszönhetően – a Magyar Nemzeti Csoport elnökeként Gócza Julianna, titkáraként pedig jómagam tudtam kiutazni. Az egységes (és kifejezetten „forró”) téma – Music Research in the Digital Age – már önmagában is rendkívül izgalmas programmal kecsegtetett, minthogy pedig a kongresszus rendezésében idén a Nemzetközi Zenetudományi Társaság (IMS) is szerepet vállalt, a program még a szokottnál is gazdagabbnak bizonyult.
A téma egyébként éppen magyar szempontból annyiban is különösen tanulságosnak ígérkezett, mivel idehaza – a számos különféle kezdeményezés dacára – eddig nem indult meg a kulturális örökség olyan nagyszabású, koordinált digitalizálása és rendszeres hozzáférhetővé tétele, ami sok helyütt ma már magától értetődőnek tűnik. Az e területen jóval előbbre tartó külföldi intézmények előadóit tehát már csak azért is különös figyelemmel hallgattam, hátha sikerül ellesnünk a Nagy Titkot, ami e projektek lábra állítását lehetővé teszi. Ilyen titok azonban, mint a különböző előadások sorából kirajzolódott, voltaképpen nincs – bár előfeltételként nem nélkülözhető a műszaki infrastruktúra beszerzéséhez és biztonságos működtetéséhez szükséges stabil anyagi támogatás, valamint a könyvtári és az informatikai szakemberek termékeny (amennyiben a kölcsönös tiszteleten alapuló) együttműködése.
Talán még tanulságosabb volt azonban a külföldön már hosszabb ideje futó projektek további fejlődéséről beszámoló – pontosabban azokkal kapcsolatban találgatásokba bocsátkozó – előadások meghallgatása. A nagy külföldi egyetemi könyvtárak adatbázis-kínálatát nem titkolt irigységgel szemlélő hazai kutató ugyanis e területen is valamiféle titkot sejt, amelynek köszönhetően az ilyen mennyiségű adathoz való hozzáférés előbb-utóbb minőségi változást is indukál a kutatómunka módszertanában. Az előadások tanulsága szerint azonban e tekintetben mintha még a hosszabb ideje futó projektek is csupán kezdeti fázisban volnának, s egyelőre nemigen sejtjük, pontosan merre lesz érdemes továbbhaladnia egy-egy vállalkozásnak – azon nyilvánvaló törekvéstől eltekintve, hogy az adatbázisokban mind több és mind jobb minőségű adat szerepeljen, illetve azokat lehetőség szerint egymással is kössük össze, ekképpen is megsokszorozva a keresés lehetőségeit.
E két tanulság pedig együtt voltaképpen megnyugtató, hiszen – ezek szerint – a magunkfajta későn jövők még nem maradtak le semmiről.